A zeneszerzői hivatás mellett évtizedeken át tartó, rendkívül fontos pedagógusi tevékenységet is végzett.Csemiczky Miklós, a magyarzeneiközélet egyik meghatározó alakja 71 éves volt.Munkássága nem csupán a hangjegyek birodalmában hagyott mély nyomot, hanem a hazai zenészgenerációk oktatásában is – írja aMagyar Nemzet.Csemiczky Miklós 1954-ben született Budapesten, zenei tanulmányait a klasszikus magyar zenei képzés szellemében végezte: a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Kocsár Miklós, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Sugár Rezső és Petrovics Emil növendéke volt. Ez a mester-diák viszony, mely a zenei tradíció folytonosságát jelenti, meghatározóvá vált későbbi alkotói attitűdjében.
Különösen jelentős állomás volt pályáján az ún. Négyek zeneszerzői csoportjához való tartozása, melyet Vajda Jánossal, Selmeczi Györggyel és Orbán Györggyel hozott létre. Ez a műhely a magyar és európai zenei örökségből táplálkozott, és a modernitás kihívásaira a tonális zene eszköztárát is megtartó, gazdag és kommunikatív nyelvezettel válaszolt, távol tartva magát a szélsőséges avantgárd kísérletektől. Ezzel a hitvallással a magyar zeneszerzés folytonosságát képviselték.A zeneszerzői hivatás mellett évtizedeken át tartó, rendkívül fontos pedagógusi tevékenységet is végzett. 1983-tól tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, a Zeneakadémián, majd a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében. Munkájával nem csupán a zeneelméleti tudást, hanem a zene iránti alázatot és a nemzeti hagyományok tiszteletét is átadta tanítványainak – írja a Magyar Nemzet.
Munkásságát több rangos állami elismeréssel is méltatták:
Erkel-díj (1986)
Bartók–Pásztory-díj (1996)
Magyarország Érdemes Művésze (2020)